2017. május 1.
2017. május 1.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
Oly korban élek én e földön,
mikor a csecsszopó anyja mellét marja
még pár csepp sovány tejért,
hogy a holnapba ne éhen álmodja magát,
ne kínban írja kezdetektől gyermekkorát.

Oly korban élek én e földön,
mikor anyja húsából etetné gyermekét,
ne haljon éhen, de csontra fogyva
már élő-halott, mozdul még, dolga van,
reményt álmodik, hinni akar a holnapban.

Oly korban élek én e földön,
mikor az út mellett anyák állnak,
mikor stricikké válnak a munka nélküli
apák, mikor az utcán fejet lehajtva járunk,
mert tehetetlenül a csodákra várunk.

Oly korban élek én e földön,
mikor a fűtetlen szobákban szerelmek
fagynak nulla fokra, a combok tárulnak,
megszokott mozdulatok, aztán boldogtalan
éjszakába bújnak, tetszhalott álomtalan.

Oly korban élek én e földön,
mikor József Attilát mondani snassz,
Ady csak egy paraszt, Radnóti meg zsidó,
mikor magukat dicsőítik a most gazdagodtak,
kik más zsebéből lopva köteteket kiadnak.

Oly korban élek én e földön,
mikor mercsóból lép elő a nyolctagú család,
és sorjáz a szoc-segélyért, aranylánc
a nyakban, kosz a gyerekeken, nem számít,
az úrnak fusson a szekér, és legyen, ami kábít.

Oly korban élek én e földön,
mikor nagyon halk a jó szó és süketek
a fülek, talán látod, hallod, felfogod,
de a rossz hangulatod egy whiskyvel
szétcsapod, menjen a gond - békével.

Oly korban élek én e földön,
mikor a halottak a legboldogabbak,
élni büntetés ennek a hárommillió
koldusnak, vajon mikor néz le ránk Isten,
mikor tüntet el minket a végtelenben?

Tiszai P. Imre
Oly korban élek én e földön


A fák égig mégse nőnek.
Szvetteren laffog az esőkabát.
Lehangoló a szebb jövőnek
ázott kutya szagát
farok-behúzva szimatolni.
Régi kardunk útközben elveszett.
A szónok holmi
szabadságot emleget,
de a szélesvásznú trikolorba
bugyolált "most vagy soha",
mintha szorulásosan szólna.
Eső mossa csatorna
lévé az elszánt elveket.
Dörög az ég, talán haragszik,
cseppenként ázik ingem.
Te megszokásból maradsz itt,
nélküled én sem megyek
már el innen,
csak utólag ne kend rám.
A meccsre épp hazaérünk. Kapcsold át,
már megint egy reklám.
Kinézek. Legelésznek a felhőcsordák.

Molnár Jolán
Eső mossa
nincs barátom se ellenségem,
a város ölel éjjelente,
vackom a Blaha Lujza téren,
esőben fürdök négyhetente,
gyalog járok nem villamossal,
így nem baszogat az ellenőr,
nejlonbor asszony néhány csókkal,
puha ágyat vet a lépcsőkből,
műanyagpoharam sosem mohó,
ha nem adtok akkor köpjetek,
csóró szívem hiszékeny holló,
riadtan hall rókalépteket.

rőzsedalokból rakok tüzet,
mert itt legbelül mindig fázok,
szerelmet, álmot, isteneket,
a nincs savó szemében látok,
nagykabátom a körúti szél,
könnyemből lesz a dunai pára,
cipőm becézi járdaszegély,
majd talpát éhesen megzabálja,
kirakati fényeket rugdosok,
csörömpöl sárga félhomálya,
és egy vaksi bérházablakból,
rám nyit a bent rettegett magánya.


Fövényi Sándor
Csóró pesti ballada
Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugalom, ezek nem ilyenek.
Szóltam, hogy nem lesz se földed se hiteled,
szóltam, hogy bilincsbe verik a gyereked,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.
Szóltam, hogy be fogják mocskolni apádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.
Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.
Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.
Szóltam, hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam, hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.
Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.
Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad, „véggye meg magát a férgesse”,
azt mondtad, ráérek, elhiszem ha látom,
így jártál, megszoptad, édes egy barátom.
.

Király Gábor
A másik oldal
Ó mennyi láz, tavaszi nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény…
Mindent lehet, mindenhez lesz erő…
Repült a képzelet… meg az idő.

Nem úgy. Nem az. Mért lett valami más?
Nem mi, nem én, habár nem sorscsapás,
de mégsem a várt, élő ragyogás,
csak szürke köd, por,  fáradt öncsalás.

Csak ennyi. Nem több. Csak cserepeket
látok köröttem, szent egész helyett.
Fülemben egy öreg vekker ketyeg,
szekér zörög, vagy távol dob pereg?

A csörgősipkát végleg lecsapom,
mert közeleg a rég várt vonatom.
Nem angyal vár, és nem is jön kaszás,
ez itt most egyszemélyes állomás.

Rozsdás peronra alvadt vér terül,
egy régi folt – vagy árnyék – feketül?
Ne lássák meg rajtam az emberek,
hogy ha a sínre lépek, remegek!

Kamarás Klára
Hajnali töprengés
Ugyan, mi panasza másnak
E nyomorult szájra?
Nekem ebből hasznom nem lesz:
Hiszen, ki hallgatna rája?

Mert ha nyugdíjam se lesz már,
Kell a száj, hogy kérjek!
Hogy semmitlen nyomorultként,
Én is: pofázásból éljek.

Pest-Buda 2015. július 15-16.
M. Laurens
DAFKE!
6

Tetszel nekem! Ahogy e hitetlen sereg élére
Álltál, vállalva minden gyilkos aláztatást,
Ragyogó vértjeiddel e fényben a tört vad
Sasok alatt, élén az éhes, kifáradt légióknak,
Szabadosaid, ahogy nyüzsögnek a csarnokok
Ölén terítve előtted a vesszőnyalábokat, mikor
A Fórumon a tógát oly lazán hátraveted, s a
Fölötted vijjogó héjákat elhessegeted.
Hiszem, hogy király leszel, kit tetteidért
Szeret a nép, s a sok orange szenátor
Majd tulipánt nevel, meg erdei tőzikét.
S majd elmész Júdeába, - lecsendesíteni
Minden virtigli papot, megmondod nekik
Imádkozzanak, kereskedjenek, építsenek
Olcsón utat, hidat, és templomokat..
Hagyod, hogy Pannóniában vidáman
Vessen a paraszt, s mikor arat, hamar
Elvezényeled a hivatalnokokat keletre,
Oda nem megy a tél,- a lányok táncosak,-
S ők örökre szürcsölhetik a feketét…

Rada Gyula
Caesarhoz
párnám alól
oly régen kilopták az álmom
nem maradt más
csak gyilkos magányom
lábaimra  béklyó vetve
számból a szó kirekesztve
eltemetve
arcomon szétfolyó alázat
nem kell több szó
nem kell magyarázat
nekünk menni kell
előre szépen
ahogy a fény
virágot bont a réten
érezni hogy még élhetünk
nem
nem tévedhetünk
én még remélek.
Hitet
és
Hazát

Nagy Éva
még remélek
Jó Uram!
Ha volnál kegyes farba rúgni,
mert mesterek cserepeiből
kirakott mozaikomat
meglátva
nem tetszett szerény művem.

Jó Uram!
Töltsd ki dühödet a bolondon,
aki játszani mert százszor szent,
elvont művészi szarokkal,
jámborul
hitte, bolondnak szabad.

Jó Uram!
Ne bántson, amit abban láttál,
mert görbe, rossz és torz tükör az,
mely nem fenséges arcodat
mutatja,
csak a bolond fenekét.


Szeicz János
Esedezés
Falvak sorát, - de sokszor volt! - bejártam,
s a nyár lelkét figyeltem, meglehet,
különcség volt nézni diófa árnyon
nyíló vagy csukódó fényszemeket.

A nyár lelke mozduló mozdulatlan.
Az embernyájak lelkével rokon,
egyszerre szorgalommal, s lustasággal,
bámulással üres házfalakon,

teszek-veszek közt tűnt szitakötőkkel,
s a templomokkal, - tornyuk légbe szúr,
míg vakhit kapál ernyedt udvaroknál,
s a véreres távol bealkonyul.

Emberek lelkét, s nyarakét, figyeltem,
de kívül álltam forgó, nagy körön, -
csak kívülálló láthatja: mit érhet
igás szokás, kényszerből köszönöm.

Ki falvak sorát gondolkodva járja,
nyár tükrében valóig ér, - haza:
felismerésig, hogy nincsen Hazája,
csak csigaháza, látó önmaga.

Falvak, nyarak sorát sokszor bejártam,
s járom, amíg meg nem áll életem.
Közöny kapál, egy torony szívet átszúr,
s felnő a gyom megannyi tévhiten.


Lelkes Miklós
Falvak sorát
ennyi gyávaság
nem félelem már, hanem
felbérelt közöny!




Soós József
VALAKI MONDJA KI VÉGRE, HOGY
35.
Berti ebben az évben töltötte be a nyolcvanhetet. Korához képest jól tartotta magát, gondolkodását sem rontotta el az idő. Ragaszkodott szokásos napi elfoglaltságaihoz, nem szerette, ha abból valami kizökkenti. Kerti munkák, séták a környéken...
Fetykó Judit
Berti meg azok a dolgok…
..........
1. oldal
próza,versek
2. oldal
próza,versek
3. oldal
műhely
4. oldal
klasszikusaink
A. Turi Zsuzsa:
A «csejtei rém » *sóhaja
Albert Lőrincz Márton:
Az éter folyóiratában
Asperján György: Talán lehet
Baranyi Ferenc: Költői kérdések
Bodó Csiba Gizella: Vár a Nap
Bokros Márta: Minden hívott
Csepeli Szabó Béla: Forgószél
Debreczeny György: le kell számolni
Demeter Zsolt: a marhahajcsár
G. Ferenczy Hanna: A táj felett
Hajdu György: Tíz év után
Jóna Dávid: konzekvencia
Kolev András: Emlék és álom
Kő-Szabó Imre:
Gombócok és a katonák
Köves József: Papírkoporsó
Lehoczki Károly: Hó, bor, vér
Nagy Antal Róbert: Alvó lány
Nógrádi Gábor: Marci a mókus
Péter Erika: A csigabiga álma
Pethes Mária: Mese
Szegő Judit: Anyám utolsó napjai
T. Ágoston László: Ambrus mester
Thamássy Nagy Géza: Visz a víz
Uhrman Iván: Nyári gondolatok


Kisszőlősi Szánthó Lóránt:
Le Pont Mirabeau
tanulmány
Kosztolányi Dezső
versek
Ignaz Joseph Pleyel
Clarinet concerto
allegro
5. oldal
gondolatok
Asperján György
rovata
Olvasóink figyelmébe: Az Internet Explorer a legalkalmasabb böngésző a Kaláka olvasásához.